A történet
Bubutimár Éva gondolataiban már régebben megfogalmazódott, hiszen Manóvilág lakóit, a
manókat 1994 óta álmodja, formázza. Ebben az évben úgy adódott, hogy találkozott egy lelkes rajongójával,
Bató Helgával, aki a kerámia figurákat lefotózta, majd azokból montázst készített. Kettejük munkájának gyümölcse ez a mesekönyv.
Az ajánlót Zsazsa, Bubu testvére fogalmazta meg, hiszen ki ismerhetné nála jobban a művésznő külső és belső világát:
Hogy néha felfedezek egy-egy ismerős arcot, baráti tekintetet, nővérem, Bubutimár Éva manóvilágába rejtve, már nem meglepő dolog. Azonban, hogy egy kedves mese által, ilyen mély betekintést kaphass a keramikusnő közösségbe vetett hitébe, az figyelemre méltó. Mert tudom, hogy hiszi: a szorgos gondoskodás, a főzetek és lekvárok elkészítésének ismerete, az egymásra figyelés, nemcsak hétköznapi feladat, hanem a közös alkotásokban megmutatkozó öröm: az ünnep maga.
A sárból és agyagból megvalósult képzelet fontos üzenetet hordoz, mégha CsiGabi, a gyorspostás el is felejti átadni azt… A tó körüli manók ünnepe minden évben vár téged is a Művészetek Völgyében: Kapolcson. Útközben találkozhatsz a lustaság és felejtés varázsszerétől bódult manókkal.
Hogy mit teszel értük? – azt rád bízom.
A mesekönyvet azért készítettük, hogy bevételével támogassuk a Galambház Egyesületet, hogy terveinket megvalósíthassuk és felépülhessen egy Művészeti Ház Szendehelyen, ahol jelenleg élek.
A kerámiakészítés örömeit, a Manókészítés furfangjait, a vesszőfonást, nemezelést, bábkészítést szeretnénk megmutatni és mesterségeinket továbbadni.
Támogatásukat nagyon köszönöm!
Bubutimár Éva
