A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horváth kata. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: horváth kata. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. november 19.

Adventi Koszorú Készítés



2013. november 23-án 
15-től 17-ig
a szendehelyi Művészeti Házban - azaz a Kultúrban.

Hozz magaddal:
4 fehér gyertyát, gyertyatűvel,
3 db csipkebogyót,
kék-világoskék szalagot
és sok-sok télizöldet!

A koszorú készítést vezeti: Horváth Kata vesszőfonó
információ: 06 30 2810519

ajánlott adomány: 500 ft - amit a ház fenntartására fordítunk,


....mert hiszünk a Kultúra és közösség erejében!”

Szeretettel várunk mindenkit, aki maga szeretné elkészíteni  családjának ezt a koszorút!

Az adventi koszorú

Az adventi koszorú a világmindenség rendjét tükrözi vissza nekünk. Alapja a körkereszt, ami a Nap jele az ősi kultúrákban. Emiatt a koszorút a Nap járása szerint kötjük, vagyis a fűzvesszőket az óramutató járásával megegyező irányban, balról jobbra fűzzük egymásba (vastag vége bal oldalon, jobbra vékonyodik). Mivel ezzel egyfajta rendet hozunk létre, egyetlen vessző sem mehet ezzel fordított irányba. A Nap járása szerinti forgó irány az építő, rendező erőket aktivizálja. Nagyanyáink a levest vagy a krémet is így, a jobb irány felé keverték. Már hét darab lazán összefont vessző is stabilan megtartja magát, de a kellő vastagság miatt kilenc vesszőt használunk (az ősi kultúrák életfái, sámánlétrái hét vagy kilenc ágúak).

A koszorú közepére 3-3 vékony fűzvesszőből keresztet készítünk, melynek közepén a vesszőket egymásba szőjük. Míg a kör az anyaöl jelképe, így Máriáé, a kereszt a megfeszített Jézusé. A négy fehér gyertyát abba a négy pontba tesszük, ahol a kereszt a kört metszi (a fehér szín a tisztaság jelképe), melyeket világoskék szalagokkal kötünk át (Mária kék köpönyege). A gyertyák meggyújtásának sorrendje az idő járását, a napszakok és az évszakok körforgását tükrözi. A tér és az idő szerves egysége a magyar nyelvben is visszatükröződik. A kelet felé tett gyertyát gyújtjuk meg az első héten. Minden napunk a napkeltével keleten kezdődik, és ugyanígy minden év kezdete a kikelet. A következő héten először a keleti, majd a déli gyertyát gyújtjuk meg, ahogyan a nap megy az égen egy napon belül. A Nap ekkor delel, az év során pedig ez a nyár időszaka, amikor a nappalok a leghosszabbak. A következő vasárnap a keleti, a déli majd a nyugati gyertyát gyújtjuk meg. Amerre nyugat van, a Nap lenyugszik napnyugtakor. Az ősz után az év legsötétebb időszaka következik, mikor a nappalok a legrövidebbek. Ebben a sötétségben születik meg a fény, ekkor van Karácsony (a kara törökül feketét jelent). Ekkor, sorban a többi után az északon lévő gyertyát is meggyújtjuk. Ez a nap folyamán a sötétség szaka, az éj-szaka. Az észak elnevezése a régi magyar nyelvben, de a gyimesi csángóknál még ma is így hangzik: „éjszak”. Ez a térnek az az iránya, amerre a Nap sohasem jár, a sötétséget jelképező égtáj. A téli napfordulókor, amikor a nap tőlünk legtávolabb esik, a nappalok a legrövidebbek, az éjszakák pedig a leghosszabbak. Az ebbe született fény egész évünket világosítja meg.

A koszorúra tűzött fenyőágak vagy örökzöldek ugyanezt a körforgást követik, vagyis balról jobbra nyílnak ágaik. Hasonlóan egy spirál-galaxis karjaihoz, mely az asztrológiában a rák (az áldozat és az anyaság, a Hold és Mária) időszaka. A rák időszak közepén van Sarlós Boldogasszony ünnepe, mely a régiségben az aratás kezdetét jelentette. Az ekkor levágott első búzakévét (a Jézus-kévét) eltették, és később a karácsonyi asztal alatt helyezték el. Jézus és Mária így volt jelen az évkörben a Karácsonnyal pont szemközti időszakban is a régi ember életében. Az örökzöldeket végül fehér szalaggal körbefonjuk, pontosan négyszer bújtatva azt le és fel. Ez egy életkígyó: a gyermekkor, az élet delelője, az őszülés és végül a halál, ami a születéssel kötődik össze (itt egy masnit kötünk, így kötjük össze mi is). A gyertyák sorban való meggyújtásával nemcsak a világot járjuk térben és időben körbe, hanem az emberi életet is. 

A koszorú közepére font szövedékbe három csipkebogyót tűzünk. Az ősi napjelek (így pl. az őskultúrákban meglévő kör-keresztek, vagy az indiai mandalák és szekérkerekek, melyek tkp. dupla körkeresztek) értelmezései szerint a kör-kereszt közepe a világközép, ahol földi világunkba a Teremtő be tud lépni.  A világ közepe, mindenki számára saját maga (ha elképzeljük a Földet, mint kört magunk körül, pont a közepén állunk, de a másik ember is, bárhol van is, pontosan a közepén áll). Így a gömböt vetítjük le a papírra, kőre, mikor körkeresztet rajzolunk, benne meghatározva a tér négy irányát is. Ezt a tudást az ősi népek „föntről” kapták, ezért hívják a körkeresztet Ősképnek.  Később Jézus is pontosan így lépett be mostani „világunkba”, a kereszt közepén (ez tkp. a Teremtő belépése). Ez azonban mindenki számára csakis saját magán, a saját világközepén, a saját körkeresztjének közepén keresztül lehetséges. 

Áldott, szép Karácsonyt Kívánunk Mindenkinek!

Biró Marianna Molnár V. József nyomán

2010. június 12.

Vályogvetés

Egyesületünk tagjai, és azok is akik nem tagok csak szívesen csatlakoznak hozzánk, vagy csak egyszerűen barátok, máskor is bizonyították már hogy közösen dolgozni, létrehozni valamit mennyivel hatékonyabb, és nem utolsó sorban jó szórakozás is.
Ezúttal Horváth Kata és Sipos Dénes vesszőfonók épülő otthonának vályogtéglái készítésében vett részt a csapat.








Fotók: Nyitrai András

2010. április 4.

Madarak




Fotók: Bató Helga

A két alkotó gondolatai a közös munkáról:

„Régóta próbálom ötvözni a kerámiát más anyagokkal. 
Munkáim elkészítésénél használtam már vasat, kócot, üveget, de mindig a kerámia, az agyag volt a domináns. Most a vesszővel való kombinációt találtam meg barátnőm segítségével és először érzem, hogy a két anyag teljes harmóniába került, sem a vessző, sem az agyag nem dominál, hanem kiegészítik egymást.
A Madár mint szimbólum igen fontos az életemben, 
a madár a szabadság jelképe.
Szeretnék szabadon élni és alkotni és az alkotás lehetőségét és örömét megadni minden olyan embernek, aki általam keres betekintést az anyagok világába!
Mert hiszem, hogy az egymásra figyelés, nemcsak hétköznapi feladat, hanem a közös alkotásokban megmutatkozó öröm: 
Az ünnep maga!”
Bubutimár Éva – keramikus

„A Madár, mely a légből száll alá, a nehezebb anyagi sűrűség feloldódását segíti elő a munkámban.
Ahogy a mázas kerámia színei találkoznak a vessző natúr, érdes felületével, egy mosolygó, könnyed, lüktető forma tör elő, mely megtelik tartalommal a szabadság és béke szimbólumával.
A földi boldogság attól függ, hogy sikerül-e a földet virágossá, széppé, gazdaggá tenni; sikerül-e az emberek között a zavart, a homályt leküzdeni. 
Ha sikerül, a természet megajándékoz minket kincseivel, a nép és a föld örömben él, az ember boldog és a földből paradicsom válik. 
Ilyen kincs számomra ez a Madár is, és az összes alkotás ami a légből száll alá, munkálkodó kezeim közé.”
Horváth Kata – vesszőfonó



2010. március 29.

Invitáló



Csodálatos környezetbe hívunk mindenkit aki a hosszú téli napok után a szabadba vágyik. A Szentendrei Skanzen már jó ideje nagyon népszerű kirándulóhely húsvétkor és az azt követő időszakban is. 
Az idei szezonban a Felső-Tiszavidék ódon házai közé egy öreg fa göcsörtös ágaira fészkelnek azok a különleges madarak amelyek Bubutimár Éva és Horváth Kata együttműködő munkája során születtek.


2009. augusztus 20.

Elismerés


Az idei Szent István ünnepen is megtiszteltetés érte Horváth Kata vesszőfonót. 
Ezúttal a Népművészet Ifjú Mestere címet vehette át.


2008. november 21.

Vörösmarty tér

November 21. és december 29. között a Vörösmarty Téri Karácsonyi Vásáron is megcsodálhatjátok a Galambház Egyesület művészeinek munkáit. Többek között Bubutimár Éva és a Manóműhely kerámiáit, valamint Horváth Kata és a Zöldfűz Fonoda vesszőből készült alkotásait.
Keresd a Manóvilág - CsiGabi a gyorspostás története című mesekönyvet, amivel minden kedves támogatónkat megajándékozunk adományért cserébe.


Fotó: Bató Helga


2008. augusztus 20.

Elismerés

Fotó: Böjtös Kinga

Az augusztus 20-ai Szent István ünnepen Horváth Kata vesszőfonót az év Ifjú Mesterének választották.
A kitűntető címet a Budai Várban megrendezett ünnepélyen vette át.

2008. június 16.

Repül a hajó...




A kiállítás címadó darabja, a hajó - ami szinte tényleg légies könnyedséggel repül a víz felett - Kata, Bubu és Dodo közös munkája. A vesszőből font hajótestet kerámia elemek díszítik és a vitorlát egy nagy méretű, hamisítatlan Dodo grafika borítja.
A mesevilág pedig a kertben folytatódik...



Fotók: Bató Helga

2008. június 9.

Invitáló

Repül a hajó...

Három művészünk közös kiállításra készül egy nem mindennapi kiállító térben, Tatán. Az Angyalok és Tündérek Galériának nem csak a neve mesés, hanem a medencés tér és a buja kert is.
Hogy hogyan jön össze a vessző a kerámia és a grafika?
Minden bizonnyal kiderül, de annyit már biztosan tudok hogy a kiállításnak lesz egy olyan darabja ami nagy is, különleges is és ők hárman együtt készítik el.